Álmok tengerén sodródok a parthoz, a kánaán vár odaát a megnyugvás szigetén. Minden megvan ott amire csak vágyok, egy pár, barátok és a természet ezernyi kincse...édesen kecsegtető álom ez a kép...odavágyok, a hullámok sodornak közel hozzá életem viharos tengerén és én csak várok...várom hogy elüljön végképp már csendesedő viharom és végre kikössek azon a helyen, azon a bizonyos kis szigeten ami csak reám vár már, hogy végre tényleg éljek boldogan, teljesen és felboríthatatlanul boldogan...onnan nem távozik senki, oda csak jönnek az emberek és nincsenek gondok, nincsenek félreérthető szavak, ott ismeretlen a fájdalom, ott a béke honol és a szerelem az úr..ott minden ember boldog lehet...
Vajon tényleg létezik ez a kis maroknyi gondtalanság?, vajon tényleg léteznek még a csodák, és az álmok is valóra válhatnak?! Remélem igen, mert minden embernek szüksége lenne a vihar utáni csendre, hogy értékelni tudja azt amit az élet nyújthat neki...amit ez a sorsnak nevezett szerencsejáték még dobhat neki...(...hát te is ki még ott vagy a tengeren, evezz csak, evezz! hisz rád is vár ez a kis sziget valahol...találd meg azt a szigetet ami neked is elhozza a boldogságot és valóra váltja ezernyi álmod...)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése