nemakarom tudni a választ és mégis zakatol a gondolat. a fogaskerekek halkan csörömpölve érnek egymáshoz,... halkan sisteregve füstölög el az égő cigi a kezemben és próbálom az egyre cikázó gondolatözönt elcsitítani a fejemben. NEM akarom tudni és mégis. nem akarom a tudatot hogy másé is az érzés. tiéd a múlt, ELÉGLEGYEN! Ő az enyém!!! Ki akarom sajátítani, és mégsem tehetem, pont én lennék aki üvöltene fájdalmában ha ezt megtenné vele. Nem tehetem boldogtalanná és nemis akarom! ...furcsamódon még a háttérben meghúzódo alakot sem akarom azzátenni, tőle se vonhatok meg semmit még gondolatban sem tehetem. azok az ő érzései, az ő hite, az ő álmai...az ő múltja... :(
ha tehetném vajon kitörölném? vajon egyszerűbb lenne nélküle? ezek is csak most előtörő kérdések bennem. egy piciny porszem és a gépezet bennem újra felőrli kicsinykis nyugalmam...
csak azt az egyet nemakarom, csak a tudatot, hogy ezt az érzést más is érzi...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése