A barátság az első, de a barátság megvár. Ugyanakkor képtelenség megfeledkezni a barátainkról, pedig nem teljesíthetik be várakozásainkat. Amikor elbúcsúznak, akkor kezdjük igazán marasztalni őket.
...volt egy ember az életemben aki megértette velem milyen fontos is a barátság. mindig ott volt mellettem és mindig hitt bennem, még akkor is amikor én már nem...Köszönöm, köszönök mindent amit értem tettél... ...emlékszem még a régi napokra mikor könnyekkel az arcomon mondtam, hogy gitározzon és ő megtette, pedig még igazán nemis ismert. sokat jelentett ez a kis apróság, létezik egy ember a földön aki akkoris észrevett ha nem érdekből kellettem... nem beszéltünk, ő csak gitározott és az én lelkem lassacskán lenyugodott... ...hónapokkal később egyre többet jelentett számomra ez az ember, egyre inkább életem részévé vált mígnem egyszercsak azon kaptam magam, nélküle nem érzem jól magam. volt miért várnom az ébredést és utálom azt a bizonyos órát mikor elérte a hajnali 2-őt és rájöttem aludnom kéne... a nyár végére egyre szorosabban összefonódott kicsinykis lelkünk...
újtanév, újélet: lassan vége lett mindennek ami addig volt, elkezdtem keresni önmagam és észre se vettem mit teszek , hogy merre haladtam és ő észrevétlenül is ottvolt és fogta a kezem, terelgetett és leszidott ha kellett(még ha bántottam is emiatt:( ) Nagyon Tisztelem ezt az embert! Rengeteget köszönhetek neki! Gyakran a poklot jártuk mi együtt és eveztünk együtt a fellegek felett...ottvolt és mindig talpraállított...hosszú éjszakák, tartalmas beszélgetések, jóízű nevetések és soksokélmény... 2év töményen és most vége, ideje valaminek változni, ideje időt kérni...
*Mindenki elment, én itthon maradtam
A nagy bajomból egy kis dalt faragtam
Palackba zártam, így küldöm világgá
Vigyázz nehogy, nehogy te találj rá!*
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése