gondolatiidézettömeg

Egy szerelemről:

Alig-alig aludtam. Valaminő félöntudatlanságban hevertem, nem akarván elhinni, hogy végre valóban itt tartok, hozzásimulva, vele összegömbölyödve tölthetem az éjből még hátralévő időt. Rettegtem, ha elalszom, reggelre kiderül, mindez csak álom volt. Féléberen őriztem a meseszép valóságot.

-_-_-_-

Amit tőled kaptam:

Belesajdult a szívem, és végre nem a rossz fájást éreztem, hanem a jót, a felszabadítót, a szerelem hirtelen kristályosodását, azt a szent pillanatot, ami néha, egy pillantásra, egy érintésre lecsap, hogy igen, szeretem ezt az embert, ezt tudtam, de hogy ennyire nagyon szeressem... maga a boldogság. A tiszta szerelem, ami elűzi a rettegést, a kételyt, a borzalmakat. Meleg, tavaszi szellőként cirógatta végig a testem, az élet szikráját csiholta fel bennem.

-_-_-_-

Én hol tartok?:

Öt állomása van a bánatnak. Mindannyiunknál máshogy néz ki, de mindig öt fázis van. Tagadás. Harag. Alkudozás. Kétségbeesés. Elfogadás.

-_-_-_-

Talán jobb lett volna az édes tudatlanság?:

Akárki is mondta azt, hogy amit nem tudsz, az nem fáj, az egy címeres idióta volt, mert az általam ismert legtöbb ember számára a legrosszabb dolog a világon az, ha nem tudnak valamit. (...) Tudnunk kell, hogy van-e elég erőnk. Tudnunk kell, hogyan gondoskodjunk a betegekről, és tudnunk kell, hogy hogyan gondoskodjunk egymásról. A végén arra is rá kell jönnünk, hogyan gondoskodjunk magunkról. (...) De emberi lényként néha jobb sötétben tapogatózni, mert a sötétben lehet hogy félünk, de reménykedünk is.

-_-_-_-

Egy igaz barátról:

Szólsz hozzám, de én már meg se hallak,
Fal van köztünk, de nincsen rajta ablak,
Nem látlak és nem vagy itt, pedig mellettem állsz,
Úgy örülnék egyetlen kis szónak.

-_-_-_-

Az életről:

Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe` lennél,
És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj.

-_-_-_-